Fogszabályozás támogatása manuálterápiával | Manuális terápia

Állkapocs ízületi manuálterápia

Ha kattog az állkapcsa, csikorgatja, szorítja a fogait, zúg a füle, gyakori fejfájásai vannak, erős fájdalma van a rágóízület környékén, fogszabályozásra van szüksége! Forduljon hozzánk bizalommal.

Új irányzat Magyarországon a manuálterápiában és a fogszabályozásban:

Craniomandibularis diszfunkciók – CMD kezelése

 

IMG_1250Manuálterapeutaként együttdolgozva fogszabályozást végző szakorvosokkal meghonosítottuk a rágóízület problémáinak komplex kezelését – Craniomandibularis diszfunkciók kezelését.

A rágóízület közvetve összeköttetésben van a gerinccel és a testtartással, a nyak nem megfelelő helyzete és a feszes nyakizomzat hatással van a rágóízület terhelésére. A koponyacsontok feszülése meghatározza a felső állcsont pozícióját, a halántékcsont és koponyaalap feszülését, és ez által a két állcsont egymáshoz viszonyított helyzetét. Mindezek és a fogak nem megfelelő érintkezése problémát okozhat a rágóízület és a rágóizmok feszülésében.

A probléma összetettsége miatt több szempontból vizsgálunk és kezelünk:

  • A manuálterapeuta manuálterápiával, cranioszakrális terápiával és a rágószervekre irányuló célirányos kezeléssel dolgozik.
  • A fogszakorvos alapos vizsgálat után dönti el, hogy szükséges-e valamilyen eszköz -sínterápia, fogszabályzó készülék- használata.

Hogyan történik a manuálterápiás kezelés?

Minden esetben egy részletes anamnézis felvétel után egy tartás elemzés történik, amikor a terapeuta megvizsgálja a mozgásokat a gerincen, keresi azokat az eltéréseket, amik a nyak tartását és a nyakizmok feszülését meghatározzák. Majd a rágóízület vizsgálata, rágóizmok tesztelése történik, ebben az esetben vannak vizsgálatok, amik a szájban történnek. A koponyacsontok helyzetének és feszülésének, valamint a kemény agyhártya(dura mater) elmozdíthatóságának vizsgálatával válik teljessé az állapot felmérés. A vizsgálat során a kezelő összefüggéseket keres, a nyak, a rágó ízület és a koponya között, és ennek megfelelően már első alkalommal elkezdi a kezelést.

Hogyan adaptálódik a manuálterápia a fogászati kezeléshez?

A manuálterapeuta önállóan is elkezdheti a kezelést – van, amikor a manuálterápiától a panaszok is megszűnnek-, az esetek többségében azonban szükséges kiegészíteni fogászati kezeléssel is, attól függően, hogy a rágószervek milyen állapotban vannak. De fordítva is igaz, a fogszakorvos is elkezdheti a kezelést sínterápiával, fogszabályzó készülékekkel, és amikor úgy érzi, hogy a folyamat javulása lelassul, bekapcsolódik a kezelésbe a manuálterapeuta is.
Közvetlen fogszakorvos munkatársak: Dr. Nagy Anna, Dr. Steinhof Péter Márton és Dr. Szoboszlai István.
A bevált gyakorlatunk az, hogy érdemes kilazítani, előkezelni a rendszert manuálterápiával mielőtt a fogszakorvos elkezdene korrigálni, mert így már egy jobb pozíciót tud még jobbá tenni a szakorvos. Ezek után párhuzamosan kezelhet a manuálterapeuta és a fogorvos, így a kívánt hatás rövidebb időn belül elérhető, és a hatás tartós marad, anélkül, hogy a test más részére negatív hatással lenne.
Ha bárhol belenyúlunk a szervezetbe, azért, hogy a panaszos területen kezeljük a tüneteket vagy esztétikai szempontból korrigáljuk a fogakat fogszabályzó készülékekkel, az hatással lesz a szervezet távolabbi részére is. Attól függően, hogy a testünk egésze mennyire képes lekövetni a változásokat, ami egy adott területen történik, lehet, hogy azonnal előjönnek máshol tünetek, amik addig nem voltak, de előfordult olyan eset is, hogy csak évek múlva alakul ki valami panasz, ami a fogszabályozásra volt visszavezethető. Ez a szemlélet különösen gyerekek esetében fontos.

Mi várható a kombinált kezeléstől?

  • Gyorsabban elmúlnak a panaszok
  • A szájban viselendő sínek, fogszabályzó készülékek hordási ideje csökkenhet
  • Lekövetjük az egész test változásait, így nem lesznek mellékhatások
  • Nagyobb eséllyel lesz tartós a korrekció, kevésbe alakul vissza évek múlva
  • A manuálterápia és a fogászati kezelést együtt alkalmazva, olyan esetekben is határozott javulás várható, amiben külön- külön alkalmazva a kezelést nem történne lényeges, tartós változás