túlfeszített húrok | | Manuális terápia

túlfeszített húrok

Közzétéve: 2019-06-02 | Hozzászólások: 0

Túlfeszített „húrok” – szétfeszített idegállapot, avagy az izomegyensúly fontossága

Túlfeszített „húrok” – szétfeszített idegállapot

Nagyon fontos megértenünk miért is olyan fontos bizonyos izmoknak a helyes működtetése annak érdekében, hogy elkerüljük a sport okozta sérüléseket. Csak pár alappillérét kiemelve a testnek nagyon jól szemléltethető, hogy mennyire fontos hogyan használjuk a testünket, vázizomrendszerünket.
Ha megbomlik az izomegyensúly a test bizonyos területein, akkor egyes izmok/izomcsoportok túlterhelődnek, míg mások túlnyúlnak, elgyengülnek. Ahhoz, hogy az edzéseink alatt a feladatainkat mégis helyesen tudjuk kivitelezni, a testünk erre a felborult egyensúlyra olyan kompenzációkkal fog reagálni, melyek rövidebb-hosszabb idő alatt sérülésekhez vezetnek.
Vegyük például az egyik legfontosabb stabilizáló izmunkat, a Musculus Transversus  Abdominis (mély hasizom), mely az ágyéki szakasz stabilizálásában vesz részt. Ennek az izomnak a működtetésével tudjuk stabilan tartani az ágyéki gerincszakaszunkat, miközben különböző feladatokat hajtunk végre. Ha ez az izommunka nem rendeltetés szerűen megy végbe, akkor egyes izmok túlfeszülnek, túlnyúlnak, az ágyéki gerinc instabil lesz, melynek következtében nagyobb terhelés hárul a lumbális gerincre, ami hatással lesz a kisízületekre, porckorongra.

Hogy is billenhet ki az az egyensúly?

Legyen az bármilyen sporttevékenység vagy intenzív mozgás, a helyes kivitelezés minden területen kulcsfontosságú. Ha aktívan végezzük a tevékenységet – mondjuk például, a manapság egyre népszerűbb sportnál, a jógánál maradva – nem lehetünk teljesen biztosak abban, hogy pontosan hajtjuk-e végre a gyakorlatokat. Amennyiben otthon végezzük, úgy pláne nincs mellettünk oktató, edző, aki szemmel kísérhetné a gyakorlást, és noha egy látszólag „nyugodt” mozgásfajtáról beszélünk, a hatása a test izomegyensúlyára igen csak erőteljes. Aki stúdióba jár jógázni, se feltétlenül kapja meg a teljes körű figyelmet, hiszen az oktató nem lehet egyszerre ott mindenkinél. Sajnos ebből az okból kifolyólag könnyen rögzülhet rosszul egy-egy ászana, ami elvezet a diszharmonikus izomfelépítéshez. De a pontos gyakorlat és mozgáskivitelezés,  még inkább érvényes bármilyen hobbi sportolásnál, a versenysportban pedig elsődleges szempont a megfelelő terhelés és a sérülés megelőzés szempontjából. (erről már írtunk előző blogban-gyerekek és a versenysport)
Az izomegyensúly megbomlásának a másik fő negatív befolyásoló tényezője a stressz és az állandó fokozott idegállapot, azaz a symphatikus idegrendszer túlműködése. A folyamatos „túlfeszített” állapot következtében az izmok megrövidülnek, kötöttebbé válnak vagy gyengülnek. Az egyik tipikus példa a M. Iliopsoas (csípőhorpasz izom), mely kapcsolatban áll a symphatikus idegrendszerrel. Amikor mi egy felfokozott, stresszes állapotban vagyunk, akkor ez az izom a tudtunk nélkül, folyamatos aktivitásban van. Ennek következtében szinte észrevétlenül alakul ki az említett túlfeszített állapot, és a csípőnk természetes mozgástere csökkenni kezd az izomrövidülés beálltával. A csípőhorpasz izom párja, a M. Gluteus Maximus (nagy farizom), amely a csípőhajlító izom feszülésére gyengüléssel és túlnyúlással fog reagálni – ezáltal máris megbomlott az izomegyensúly a csípő területén. Ebben a helyzetben hiába kezdjük el erősíteni a farizmunkat és nyújtani a csípőnket, a kellő hatást nem fogjuk tudni elérni mindaddig, amíg a rövidülést kiváltó stresszes állapoton nem tudunk változtatni.

Fontos az egyensúly újrateremtése kívül-belül, szintről szintre!

Hasonlóan a krónikus fájdalomhoz, ahol a gyógyulási folyamat szintén lassú és részleges, amíg az agy fájdalomra való összpontosítását meg nem tudjuk törni. Egy korábbi cikkünkben  már kifejtettük, hogy mennyire fontos figyelnünk a testünk jelzéseit, és kiigazodni a különféle fájdalom érzeteken. Egyfelől fel kell figyelnünk az enyhe jelekre is, hiszen testünk nagyon intelligens, nem fog ok nélkül egy terület sem nyilallni, szokatlanul „ropogni”. Kár lenne lebecsülni ezeket a finom figyelmeztetéseket.

A másik esetben, már a hosszabb ideje fennálló fájdalmunkkal állunk szemben, amihez sokszor hajlamosak vagyunk úgy állni, hogy bizony nekünk biztosan így kell már leélni az életünket.  Ez az a folyamatos körkörösen visszatérő állapot, amiből úgy hisszük nincs kiút és csak a fájdalomcsillapítók végeláthatatlan szedésében látjuk az egyetlen megoldást.
Először is tudatosítsuk magunkban, hogy minden esetben mi szakíthatjuk meg a kialakult állapotot, és bizony teljesen fel is épülhetünk belőle! Amint megtörtént a testi jelek azonosítása, érdemes elgondolkodnunk mi állhat a háttérben. Valóban túlfeszítettük azokat a bizonyos (izom)húrokat? Mit tehetünk, hogy újra összhangba kerüljünk magunkkal, és a testünkkel?
Az ilyen helyzetekben tudunk segítséget meríteni mindenféle lazító-relaxáló technikáktól, ahol megtanuljuk lecsillapítani elménket, „kiüríteni” gondolatainkat és lenyugtatni idegrendszerünket. Ha ez sikerül, akkor képesek leszünk izmainkat megtanítani a helyes működésre. Merjünk kilépni a komfort zónánkból, és ne szégyelljünk segítséget kérni. Sokféle terápia létezik, ami mindamellett, hogy segít oldani ezt a feszültséget, a test felől is alaposan feltérképezi és helyreállítja az izomzatban felbomlott egyensúlyt. Az a komplex szemléletmód, amit a rendelőnkben is képviselünk, körültekintően térképezi fel a test különböző szintjein felbukkanó „elcsúszásokat”, kialakult aszimmetriákat és a feszültség alatt álló blokkokat, összetapadásokat. A klasszikus manuálterápiás kezelés intenzíven dolgozik a test eredeti tartásának, működésének visszaállításán, ami a komplex terápiákon kiegészül az oldó craniosacralis fogásokkal, illetve a szövet mélyebb részeire, és a szervekre is kiterjedő visceralis terápiával.
Ha jelenleg nincs komolyabb panaszunk, de tényleg fontos számunkra az aktív élet hosszútávon, mindenképpen érdemes akár megelőzésképpen is gyógytornásszal vagy funkcionális trénerrel felvenni a kapcsolatot, aki megtanít a testtudatra, és saját testünk „gyenge pontjait” is megmutatja, melyek figyelembevételével valóban elkerülhetjük a kellemetlen sérüléseket, vagy porc, csigolya kopásokat.
Előfordulhat, hogy egy terápia során mélyebbre is kell ásnunk. Mindig legyünk türelmesek önmagunkkal, és bízzunk magunkban és a terapeutában, hogy minden csakis értünk történik. A fájdalmak hátterének feltárása fokról-fokra történik, hiszen maga a probléma se egy nap alatt alakult ki.

Sepely Krisztina gyógytornász-manuálterapeuta
Lelkes Zsófi

Szóljon hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..