cim_nevjegy

1132. Budapest; Nyugati tér 5.
1. emelet 5. (30-as kapucsengő)

1132. Budapest; Nyugati tér 5.
1. emelet 5. (30-as kapucsengő)

Mennyire lesz sikeres a terápia? Milyen gyorsan fog hatni? Mindez nem csak a mi szakmai tudásunkon, és felkészültségünkön múlik! A páciens hozzáállása rendkívül meghatározó a gyógyulásban! Íme, két sportoló fiatal, egy amerikai focis és egy jégkorongozó példája.

rajtad is múlik 03

A közös bennük, hogy mindketten fiatalok, tizenhat évesek, tehát a szó szoros értelmében még növésben és fejlődésben vannak. Az izomerő kialakulása is folyamatban van, illetve mindketten olyan sportot űznek, ahol fizikailag is érintettek, hiszen a jégkorong és az amerikai foci is magában hordozza a sérülés veszélyét és kockázatát. Az egyikük helyzete egyszerűbben magyarázható, míg a másik esetében nagyon is komoly probléma húzódik meg a háttérben. Mindez szintén meghatározza, melyikük milyen szinten vállal felelősséget a saját egészségéért, és veszi komolyan a tanácsainkat, illetve mennyire lesz sikeres a jövőben a sportban, melyet űz.

Az amerikai focista

Eredetileg fogszabályozást kiegészítő kezelésre jelentkezett hozzánk. A fogorvosa azért küldte, hogy ellenőrizzük, hogy a helytelen testtartása okozhatja-e azt a panaszt, miszerint az alsó állcsont nem mozdul előre a fogszabályozás során. Az első kezelés alkalmával már látszódott, hogy a fiú testtartása igen hanyag, izomzata merev, és egy kisebb fokú gerincferdülést is a magáénak tudhat. A kezelés elsődleges célja tehát az volt, hogy a hát, és a nyak területe kilazuljon annyira, hogy az állcsont könnyebben tudjon mozdulni a jó irányba. Mindennek eléréséhez az egész testet kellett kezelni. Időközben kiderült, hogy többször sérült a fiú válla, sőt a lábizmokon is visszatérőek az izomsérülések. Igyekeztük korrigálni a tartást, lazítottuk a gerincízületeket, az izmokat. A növekedési folyamat során gyakori, hogy felborul az izomegyensúly, mely a fiú esetében is panaszokat okozott. Ezek megoldására otthoni gyakorlatokat javasoltunk, melyek között akadtak nyújtó és erősítő gyakorlatok egyaránt. Megbeszéltük, hogy nagyon odafigyel a bemelegítésre mind az edzések, mind a mérkőzések előtt, illetve az edzések után levezető, nyújtó gyakorlatokat is végez. Sajnos alkalomról – alkalomra úgy jött vissza, hogy nem igazán teljesítette azt, amiben maradtunk, és gyakran előfordultak kisebb- nagyobb sérülések továbbra is. Mindezek ellenére próbáltuk a testet továbbra is a jó irányba segíteni, és miután újra megbeszéltük a gyakorlatok fontosságát, és a sérülés után a fokozatos terhelés visszaállást, újra csak azt kérdezte, hogy „holnap azért mehetek edzésre, vagy meccsre?”

A jégkorongos

Akut derékfájdalommal és egy MR felvétellel igazolt csigolyaív szakadással érkezett hozzám. Ez utóbbi, az esetek nagy részében veleszületett gyengesége a gerincnek, és a növekedési időszakban, nagyobb terhelés során panaszokat adhat, vagy akár fokozódhat is. Az orvos műtétet javasolt, de a szülők még adtak esélyt egy alternatív megoldásnak, mielőtt elfogadják az operáció tényét, mint megoldást. Mind a fiú, mind az anya rendkívül el voltak keseredve, hogy véget kell vetni az ígéretes sportolói karriernek. Sajnos első alkalommal sok mindent nem tudtam tenni, a helyi gyulladás miatt fájdalmas volt már maga a vizsgálat is, ezért a kezelés szóba sem jött. Így megbeszéltük, hogy infúziós kezeléssel megpróbálják enyhíteni a gyulladást, és utána visszajönnek. Másodszor óvatosan ugyan, de már tudtam néhány kezelő fogást végezni, és érezhetően jobban lett a fiú. A kérdés továbbra is az volt, hogy tud-e még hokizni? Elmagyaráztam, hogy ha kiegyenlítődik a gerincen a terhelés, és kialakul a megfelelő izomzat ezen a területen, amely ellenáll a hirtelen erőbehatásoknak, akkor elképzelhetőnek tartom, hogy játszon, de mindez a kezelések folyamán fog kiderülni. A soron következő kezelések alkalmával tettem a dolgom, amit helyre kellett mozdítani megtettem, elkezdtem alapgyakorlatokkal felépíteni az izomrendszert. Nekem a megfelelő gyakorlatokat kellett kitalálnom, melyeket a fiúnak végre kellett hajtania. Csapatmunka volt a javából. Ő pedig mindent elvégzett, ahogy megbeszéltük. Amikor már nem voltak fájdalmai, elkezdtük a fokozatos terhelést, miközben nagyon célirányosan dolgoztattuk az izomzatot továbbra is. Az edzésekbe is fokozatosan kapcsolódott be, a megbeszéltek szerint. Ha edzés közben elfáradt, és jelzett a test, akkor nagyon tudatosan ott abbahagyta az edzést. Így szépen fél év leforgása alatt lassan elérte a teljes terhelést. Két év után pedig heti két meccset játszik, és korosztályos válogatott. Hozzám két-három havonta ellátogat, hogy ellenőrzés alatt tartsuk az izom terhelését. Azóta is végzi az alap gyakorlatokat (amelyeket alkalomról alkalomra kicsit módosítunk) a teljes edzés és meccs terhelés mellett.

Vélemény, hozzászólás

Kategóriák