Az akut derékpanaszból való felépülés útjai különbözőek lehetnek, de mindig a pozitív végeredmény számít. Hol húzódik a fájdalom tűrésének a határa? Műteni vagy sem? Milyen kezelési irányok léteznek? Milyen a szakértő és támogató segítség? A gyógyulás mértéke mennyire függ a pácienstől? Miért pont velem és pont most történik mindez? – ha valakinek volt már olyan derékfájása, amely napokon át mozgásképtelenné és kiszolgáltatottá tette, ezeket a kérdéseket biztosan feltette már magának…
Annak, hogy bármilyen fizikai tünet („lumbágóm van”, „becsípődött a derekam”, „beállt a derekam”, „úgy maradtam”), érzés, helyzet kialakuljon, annak mind mind előzménye van. Már sokkal előbb, akár évekkel, elkezd másképp működni a test, mert nagyon ügyesen kompenzál. A terhelés átcsoportosításával, hogy megmaradjon a komfortérzet és a test egyensúlyban érezze magát, valahol befeszülnek, míg máshol ellazulnak a szövetek. De azt újra kompenzálni kell és ezeket nem csak a mozgásszervi struktúrákból oldja meg a test, hanem akár a belső szervek körüli szövetek alkalmazkodásával, ez utóbbiak a viscerális kötőszöveti elemek, amelyek a belső szerveket rögzítik az izmokhoz, a gerinchez, a csontokhoz. akár a gerincen belüli ( ezt nevezzük craniosacralis rendszernek a koponyán és a gerinccsatornán belül) hártyarendszer alkalmazkodásával. Ezért fordulhat elő az, hogy mire, például egy gerincsérv kialakul, már sok-sok túlnyúlás és feszülés kompenzáció kialakult például a hasüregből kiindulva, amely megfeszíti a gerinc körüli szöveteket, így megváltozik a porckorongra eső terhelés, de egy idő után elfogynak a kompenzációs lehetőségek és már ott is vannak a tünetek. Ilyenkor már annyira „tele van a pohár”, hogy az az egy csepp is elég ahhoz, hogy túlcsorduljon; pl. elég lehajolni cipőt kötni vagy sokáig ülni és már meg is jelennek az akut tünetek… Tehát nekünk, a test gazdáinak sokat kell tenni ahhoz, hogy ennek az intelligens rendszernek – amelyet úgy hívunk, hogy test – a kompenzációs lehetőségeit teljesen kimerítsük…A test mögött pedig ott van az „ember”, aki érző lélek, és nem csak fizikai szinten működik. Manapság pedig sajnos az a jellemző ebben a feladatorientált, elvárásokkal teli életben, hogy mind fizikailag mind lelkileg teljesen kimerítjük az energiaraktárainkat. Egy- egy ilyen akut tünet megjelenése pedig már egy kétségbeesett jelzés a test részéről, hogy észrevegyük, valami nem jó, lassítsunk, álljunk meg kicsit… Ha napokig, hetekig ágyba kényszerít egy erős fájdalom, akkor van idő átgondolni, és felismerni a miérteket…
Mi pedig csak pörgünk a spirálban egyre gyorsabban. … Hogyan állítsuk meg a mókuskereket, hogyan gyógyuljunk meg?
Lássunk csak pár konkrét példát
Egy 52 éves, ülő munkát végző nő páciensünk erős derék- és csípőbe sugárzó fájdalommal érkezett , amitől éjjel se tudott már aludni. Fájdalom szindrómája volt, a 20 éve ismert gerincprobléma erősödött fel. Az MR nem mutatott nagy sérvet, de erős gyulladás és ödéma kísérte, ami viszont a már meglévő degeneratív elváltozások mellett, nyomást gyakorolt a kilépő idegre. Mire hozzánk került, már túl volt egy szteroidos kezelésen és elkezdett pszichológushoz járni. Az első alkalommal a vizsgálati mozgásokon túl szinte mást nem tudtunk csinálni. Viszont, sikerült craniosacralis terápia során a fájdalmas terület szöveteivel összekapcsolódni és mélyebb pszichés összefüggéseket felszínre hozni, és a páciens megfogalmazta, hogy sürgősen változtatni kellene az életmódján, az életén, de most még a fájdalom nem engedi hogy mozduljon…Értette az üzenetet, felvette a fájdalommal a harcot, és rendszeresen járt kezelésre, ahol mechanikailag segítettük a derék, csípő terület tehermentesítését Mckenzie terápiával, manuálterápiával, craniosacralis terápiával, fascia technikával, miközben javasoltuk, hogy szedjen gyulladáscsökkentőt is, hiszen az erős gyulladás miatt lassan tudtunk haladni a mechanikai fájdalom csökkentésével és a terület mobilizálásával. Mindeközben járt pszichoterápiára, otthon végezte a tornagyakorlatait és rendszeresen masszírozták a kompenzáló csípő körüli izomzatot. A kitartásával és támogató szakmai segítségünkkel szépen lassan elkezdett megnyugodni a terület és csökkent a fájdalom, majd egyre terhelhetőbbé vált. Miután már hónapok után fellélegzett, elkezdett egyre aktívabb életet élni, mígnem teljesen elmúltak a tünetek. A leckét megtanulta, meg kellett élnie a borzalmakat, hogy változtatni tudjon az életén. Volt hozzá kitartás és akarat és ott voltak a tettek, annak ellenére, hogy a sebész véleménye szerint csak a műtéti megoldás lett volna lehetséges , és a lebénulással érvelt, mint lehetséges kilátás. „Szeretném, ha tudná, örök életemben hálás leszek azért, amit értem tettek , hónapok alatt, 2017 január és augusztus között. Boldog vagyok és köszönöm Angélának és a Manuálisterápia csapatának, hogy segítségükkel és talán az én kitartásomnak is köszönhetően, augusztus óta fájdalom és gyógyszer nélkül vagyok, heti 2-4 órát jógázom. Kocogok, kirándulok, szóval teszem a dolgom. A munka mellett rendszeres mozgással és heti- kétheti egy- egy órás masszázzsal igyekszem tenni magamért. Az egy évvel ezelőtti kilátástalannak tűnő helyzet és iszonyú fájdalom már a múlt, és tudok újra jól aludni és létezni! Minden túlzás nélkül mondom az életkedvemet adta vissza az elért eredmény! És ebben nagyon nagy szerepe van Önnek és annak a fantasztikus munkának, amit végeznek!”
Egy 48 éves férfi páciensünk, aki szintén ülő munkát végez, szintén akut fájdalomszindrómával érkezett hozzánk. Ő, hobbi teniszező, mely hobbijának csak hétvégén tud hódolni a hét közbeni elfoglaltságai miatt. A tavaszi időszakban úgy alakult, hogy több hétvégén egymás után napi kétszer is teniszezett, és az egyik alkalom intenzív volt a másik nem annyira. Az egyik játék közben, tett egy „rossz mozdulatot”, amely után elkezdett fájni a dereka. Utána hónapokig hol erősebben, hol enyhébben érzett fájdalmat, amely a mindennapokban csak enyhén korlátozta őt, időnként még sportolgatott is. De teljesen nem múlt el a fájdalom. Különböző terápiás gyakorlatokkal próbálkozott, de igazából egyik sem hozott átütő változást. Míg nem néhány craniosacralis kezelés segített kilazítani a szöveteket. Mielőtt elkezdődött volna az izomegyensúly célzott kialakítása, azzal, hogy az utolsó kezelés másnapján 8 órát vezetett (szinte megállás nélkül) túlterhelte az instabil rendszerét és mire kiszállt az autóból ismét erősen fájt a dereka. A fájdalom ellenére, ment tovább a napi rutinba. Majd 2 nap után szinte elviselhetetlenné vált a fájdalom, éjjel sem hagyta aludni – kórházba került. Infúziós kezelést kapott, amely mérsékelte a fájdalmat, majd kiderült az MR vizsgálat során, hogy egy nagyon erősen kitüremkedett porckorong nyomja az ideggyököt. Elkezdtük a Mckenzie terápiát, amivel csak ideiglenesen tudtuk teher mentesíteni a területet. Az erős gyulladás miatt azonban már az apró, banális mozdulatoktól, újra felerősödtek a fájdalmak, és ez így ment 2 hétig, mire egyszer csak a fájdalom erőssége elviselhetetlenné vált, a lábfej elzsibbadt, mozgása egyre akadályozottabbá vált , csökkent az izomereje , amely már műtéti indikáció. A műtét alatt kiderült, hogy addigra már a kiszakadt gerincsérv egyfolytában nyomta az ideget, ezért romlott hirtelen az állapota.
A műtét utáni rehabilitáció is azonnal és szakszerűen elkezdődött, a páciens pedig mindennap megcsinálta a házhoz járó gyógytornász kolléga által javasolt gyakorlatokat. A fájdalom a műtét után azonnal elmúlt, és a rendszeres tornától pedig gyorsan erősödtek a megfelelő izmok. Azóta is funkcionális gyakorlatokat végez szakértő kollégák utasításai alapján, azzal a céllal, hogy teljesen meggyógyuljon, és ismét teniszezhessen. Annyira kitartóan tornázik a cél érdekében, hogy 4 hónappal a műtét után a teniszezésből fakadó terhelést is viselte a gerince. Az elviselhetetlen, erős fájdalom megélése után a pszichés dolgait is rendbe rakta, és a rendszeres odafigyeléssel történő testmozgást pedig beépítette a napi rutinba. Továbbra is erősíti a gerinc melletti izomzatot. A leckét ő is megtanulta, a műtétig tartó utat és a műtétet átélve levonta a következtetést, hogy ha továbbra is szeretne aktív életet élni, teniszezni, akkor erre fel kell készíteni a testet, nem lehet csak ülni és egy nap alatt bepótolni az egész heti mozgást.
Van, amikor a műtétet nem lehet elkerülni. Egy gerincműtétnek megvannak az abszolút indikációi. Az teljesen egyéntől függ, hogy a páciens a fájdalmat mennyire viseli, az elviselhetetlen fájdalom, a fájdalom szindróma csak relatív indikációja a műtétnek.
A fájdalom, a zsibbadás, a kisugárzó tünetek nagy része konzervatív úton megszűntethető. Ilyenkor különböző terápiás lehetőségek állnak rendelkezésre a gyógyszeres terápia mellett (infúziós koktélok, különböző non szteroid gyulladáscsökkentők, izomlazítók, szteroidok) számos mechanikai terápia is elérhető, amivel ezek a tünetek elmúlhatnak és az elért jó állapot pedig szinten tartható egy kis odafigyeléssel és tettekkel- Mckenzie terápia , ADT, manuálterápia, fascia kezelések, személyre szabott tünetorientált gyógytorna, cranosacralis terápia, masszázs, kiegészítve pszichés terápiákkal.
A terapeuta szakmai felkészültsége és támogató hozzáállása is meghatározó abban, hogy hamar elinduljon a javulás és a pácienst partnerként tekintse a kezelés során. Fontos, hogy a páciens értse, pontosan mi történik vele, mi okozza a tüneteket, hogyan jutott el idáig, mi a visszafelé vezető út, és hogy ő tud a legtöbbet tenni a gyógyulásáért és bíznia kell az útban, amit választott, legyen az akár konzervatív akár műtéti.
