Érintés és érintés között óriási különbség van.
Szeretném, ha ezt megtapasztalnák a pácienseim is és a terapeuták is, akik érdeklődnek a szemléletem és a módszerem iránt.
Az érintés a szándéknál kezdődik
Ráerőltethetem az akaratomat az érintett szövetre mindenféle összekapcsolódás nélkül. Mindenáron megpróbálom megváltoztatni a feszülést a szövetben, vagy tiszteletben tartom a szövetnek az ellenállását; és a figyelmemmel arra fókuszálok, hogy az mit szeretne!
Ekkor egy teljesen másfajta, más mélységű és egyszerre többszintű multidimenzionális reakció alakul ki válaszként az érintésre.
Ily módon egy kommunikáció alakul ki a terapeuta keze és a páciens szövetei között. Vagyis a fasciában lévő mechanoreceptorokon keresztül az idegrendszerrel kapcsolódva megmutatom a szöveteknek a változás lehetőségét; erre az idegrendszer beindítja az öngyógyító folyamatokat és átírja a feszültségeket.
Neutrális érintés – az meg mi a csuda?
Ha kellően neutrális az érintés (amikor nem akarok semmit változtatni, hanem megfigyelem és megvárom, mit akar a test) és csak követem a reakciókat, a test még inkább megmutatja, mire van szüksége. Sőt, egy erős bizalmat tapasztalhat meg az ilyen érintés által, és elindít egy olyan reakciót, amire már a páciens tudatos kontrollja nem terjed ki. Így összekapcsolódunk a szövetekben lévő memóriával, ami mélyebb régebbi feszültségek gyökerét mutatja és oldja meg.
Sokszor tapasztalom azt, hogy ha kellően neutrális vagyok, akkor a páciens szövetei és idegrendszere biztonságban érezve magát szinte azonnal elkezd mélyebb szinten reagálni, és „beszippantja” a kezemet és a figyelmemet.
Ilyenkor olyan érzésem van, hogy a test, érezve a megfelelő jelenlétet és feltétel nélküli bizalmat, mintha azt üzenné a kezeimnek, hogy végre valaki, aki tud segíteni – ezért megmutatja azt a feszültséget, amit akár évek óta hordoz, mert érzi a változás és gyógyulás lehetőségét.
Amikor a test uralkodik felettünk
Van egy orvos kolléga páciensem, akihez nem tudtam úgy hozzáérni, hogy ne legyen ez az érzésem (szinte beszippantotta a kezemet). Az teste nagyon gyorsan és határozottan jelezte és kérte a támogatást tőlem a változáshoz. Ő kicsit megijedt a test reakcióitól.
Nehéz az, amikor nem mi uraljuk a testünket, hanem a testünk uralkodik rajtunk. Bár tulajdonképpen amikor megjelenik a tünet, akkor már a testünk uralkodik.
Átbeszéltük, hogy mik ezek a reakciók, és megállapodtunk, hogy folytassuk a kezelést. Lehet, ő kicsit nehezen adja át testének az irányítást, de érzi, hogy ez neki jó lesz, és kérte, hogy az ő lassabb tempóját követve folytassuk a kezeléseket.
Azóta a panaszok szinte megszűntek. Megértette mitől alakultak ki, tudott változatni a működésén, és hálás hogy megtanulta érezni és figyelni a testi jelzéseket.
Szándék és alázat az érintésben
Ha bárhol érintem a pácienst és létrejön a kapcsolódás, a szövetmemórián keresztül az életéhez is kapcsolódom. Ez egy kivételes helyzet: privilégium. Nem is gondolnánk, hogy mennyit segíthet egy jól irányított, megfelelő helyen és időben alkalmazott érintés.
Számomra az érintés minősége a szándékról, az alázatról és az élet tiszteletéről szól, és ez csak fájdalommentesen és gyengéden történhet.
Írta és szerkesztette: Molnár Angéla, Szaszala Viktória
