Közismert, hogy a rekeszizom (Diaphragma) a fő légző izmunk, de azt már kevesebben tudják, hogy helyes működése mennyi mindenre hatással van.
A jógát gyakorlók tapasztalják, hogy a teljes légzés javítja a közérzetet és oldja a stresszt. Miért is van ez? Olvass tovább!
Elhelyezkedése és kapcsolatai
A rekeszizomnak amellett, hogy a fő légzőizmunk és biztosítja a légzésben résztvevő anatómiai képletek között a kapcsolatot, számos más funkciója is van. Ahhoz, hogy megértsük a működését, ismernünk kell anatómiai, kötőszövetes és idegi kapcsolatait.
Anatómiáját tekintve két izmos kupolája van, ami az inas középső részben egyesül, elválasztja a hasüreget a mellkasüregtől. Közvetlenül hozzá kapcsolódik a szív a szívburkon (pericardium) és a tüdő a mellhártyán (pleura) keresztül. Különböző szalagokon keresztül alulról a máj, a gyomor, a lép, a vese, a vastagbél és a vékonybél rögzül hozzá. Vannak ún. lábai, amik a gerinc mentén húzódnak lefelé és a csigolyákhoz csatlakoznak, összefonódnak a csípőhajlító izmokkal(m.Psoas), amik szintén a csigolyákon tapadnak. Összekapcsolódnak a hasizmokkal és a törzsizmokkal. Kötőszövetes és szalagos meghosszabbodásain keresztül hídat képez a törzs hátsó, nagy kötőszövetes lemez (thoracolumbalis fascia) a hasfal mély, kötőszövetes lemezve (transversalis fascia) között. A diaphragma úgymond egy kapocs a mellkas és a medence illetve a medencefenék között. A fent említett kötőszövetes összeköttetései révén a rekesz működése hatással van a nyakra, a koponyaalap területére és ezen túl jelentős hatást gyakorol a test távolabbi részeire is.
Egyéb összefonódásai
A diaphragma az idegi kapcsolatok révén is hatással van sok más szerv működésére. A rekeszizom fő idege a nervus Phrenicus, ami a nyak felső területéről kapja az idegrostokat, de összekapcsolódik a nyak alsó területéről induló karfonattal és a nervus Vagussal is, ami a fő vegetatív idegünk. A nyak felső területéről indulnak idegrostok a koponyaalap területére is, ezek kapcsolódnak az V. agyideg, a nervus Trigeminus egyik végágával. A nervus Trigeminus amellett, hogy a szemet és a rágóizmokat beidegzi, szintén fontos vegetatív ideg, aminek az idegi magja az agy stressz feldolgozó területén van. A megfelelő légzésnek – többek között – ezen kapcsolatok útján van stressz oldó hatása.
A diaphragma összehúzódásakor, mozgásakor a szervek, amik szorosan kapcsolódnak hozzá, akár néhány centit is elmozdulhatnak. A szervek normális működéséhez szükséges, hogy a csontos, izmos vázhoz és egymáshoz képest is el tudjanak mozdulni.
Összetett kötőszöveti kapcsolatok révén a medencefenék és a szájfenék is egy-egy diaphragmát képez. Ez a három diaphragma az idegi összeköttetéseknek köszönhetően hatással van egymásra és szoros együttműködésben funkcionálnak a légzés során.
A diaphragmák közös működése nagyon kifejezett pl köhögés vagy tüsszentés során.
Ebből adódóan a diaphragma működése hatással van
- a vérkeringésre és a nyirokkeringésre,
- a tartásra,
- a gerinc stabilitására,
- a szájfenék és medencefenék izomzatának megfelelő működésére,
- a tüdő kapacitására,
- a vegetatív idegrendszerre,
- az immunrendszer jó működésére,
továbbá, mint a légzés központi izma, kapcsolódik az emóciókhoz, és az energiatesthez is.
Mit tehetünk a jó működéséért?
A mai életvitelünk, a domináló ülő életmódunk – ami korunkban sajnos már kisgyerekkorban is meghatározó – nem kedvez a megfelelő rekeszmozgásoknak és a jó tartásnak. Egyre kevesebb az olyan tevékenység, mint az önfeledt szaladgálás, ugrándozás, kiabálás, nevetés, ami régen dominált a gyerekkorban. Az elvárásoknak való megfelelés és a stresszes életmód szintén nem segíti a működését. Ezért kell kicsit tudatosnak lenni a mozgással, ezen keresztül a légző mozgások használatával. Bármilyen mozgásforma segíthet kondícióban tartani a rekesz működését. Ami leginkább tudatosítja a légzést a mozgás során, az a jóga.
Ha már különböző negatív tünetek jelentkeznek, vagy természetesen megelőzés céljából is, érdemes szakember segítségét kérni, aki megvizsgálva a testet, célzott kezelésekkel tud segíteni. Utána hatékonyabb lesz a légző torna és a mozgás is. A rendelőnkben alkalmazott komplex manuális terápia szinte bármelyik eleme segíthet ebben, attól függően, hogy melyik rendszerben van az egyensúly felborulásának oka.
A Komplex manuálisterápia hogyan segíthet?
Kezdjük ott, hogy a szájfenék nem tud megfelelően dolgozni, ha a nyelv nem működik jól. Ha a nyelv nincs jó helyen, gyakran kialakul a szájlégzés. Szájlégzés során nem teljes a rekesz mozgása. Nem megfelelő minőségű, szűretlen levegő kerül a tüdőbe, a sejtekhez, ami gyengíti az immunrendszert és a gyakori felső légúti fertőzések még inkább nehezítik a megfelelő levegőáramlást. Erre a problémára szakosodott logopédus segítségével olyan gyakorlatokat tanulhat, ami helyreállítja a nyelvműködést és a helyes légzést.
Ha az izom-kötőszöveti rendszer működésében van a probléma, a különböző fascia technikák a fascia vonalak mentén dolgozva sokat segíthetnek az izmok egyensúlyának helyreállításában. Pl. testszobrászat, FDM és egyéb.
A viscerális terápia fogásait alkalmazva oldódnak a szervek, az izom-, és a kötőszövetek közötti helyi, vagy akár távolabbi feszülések; a mellkas mozgások terjedelme azonnal változik.
Mindhárom diaphragma lazítását összeköthetjük a craniosacralis terápia diaphragma oldó technikáin keresztül, amivel a szöveti oldódás mellett nagy hatással tudunk lenni az idegi kapcsolatokra és az emocionális állapotra is.
Amikor valamilyen szövetben megszüntettük a feszültséget, hosszútávon akkor marad meg az elért, jó állapot, ha azt tudatos mozgásokkal megtámogatjuk. Itt kerül előtérbe a funkcionális-, stabilizáló torna és a szegmentális stabilitás kialakítása, aminek a célja az, hogy adott izmot megfelelően megtanuljuk használni és ez váljon automatikussá.
A diapragma működése kulcsfontosságú az általa létrehozott mozgások, a távolabbi kapcsolatokra gyakorolt hatások és az egész testi egészség szempontjából is. Ezért az adott tünetre soha nem egy helyi problémaként kell tekinteni, hanem az egész rendszert kell megérteni, ami alkalmazkodik a testi rendellenességekhez. Csak úgy tudunk megfelelő terápiás stratégiát felállítani, ha a testet egészként értékeljük.