Műtét utáni hegkezelés – amikor a seb már begyógyult, de a tested még emlékszik

„A műtét jól sikerült. Mégis úgy érzem, mintha valami nem lenne a helyén a testemben.”

Ezt mondta nekem a héten egy páciens.

Túl volt egy nagy hasi műtéten. A seb szépen gyógyult, az orvosi kontrollok rendben voltak. Mégis furcsa húzásokat érzett a hasában. Mintha valami feszítené belülről. Mintha a teste már nem ugyanaz lenne.

És tulajdonképpen igaza volt.

Mert egy nagyobb műtét után valóban nem ugyanaz a test marad.

Nemcsak a bőrön keletkezik heg. A műtéti területen a fascia, a kötőszövet, a szerveket körülvevő hártyák és a mélyebb szövetek is gyógyulási folyamaton mennek keresztül. A szervezet ilyenkor egyfajta „belső javítást” végez. A probléma csak az, hogy a gyógyulás során létrejövő hegszövet nem ugyanolyan, mint az eredeti szövet.

Képzelj el egy rugalmas, vízzel telt pókhálót. Ilyen az egészséges fascia. Most képzelj el ugyanebben a hálóban egy vastagabb, merevebb csomót. A heg valahogy így viselkedik: erősebb, keményebb és kevésbé rugalmas.

Mivel a fascia az egész testet összeköti, a húzásai nem feltétlenül ott jelentkeznek, ahol maga a heg található.

A páciensnek ráadásul nem egy, hanem két nagy hasi műtéti heg volt. Egy régebbi, haránt irányú és egy újabb, a teljes hason végighaladó függőleges metszés. A műtét során egyes szervek eltávolításra kerültek, ezért a hasüregen belül minden új helyzetet keresett magának.

A szervek átrendeződnek. A kötőszövet alkalmazkodik. Az idegrendszer pedig megpróbálja újraértelmezni ezt a megváltozott belső térképet.

Sokszor ilyenkor jelennek meg azok a furcsa érzések, amelyekre a páciens csak annyit mond:

Miért fontos a hegkezelés: „Nem fáj igazán… csak érzem, hogy valami nem olyan.”

Amikor megkérdezte az operáló orvosát, hogy érdemes lenne-e a heget kezelni, azt a választ kapta, hogy ennek nincs sok értelme.

Őszintén szólva teljesen megértem ezt a nézőpontot.

A sebész abból indul ki, amit a műtét során lát. Amikor egy régi heggel találkozik, azt tapasztalja, hogy a szövet kemény, tömött, sokszor még sebészi eszközökkel sem könnyű áthatolni rajta.

Jogosan merül fel a kérdés:

„Ha ezt még műtéti késsel is nehéz átvágni, hogyan tudna rajta segíteni egy finom érintés?”

És itt érkezünk el a szemléletbeli különbséghez.

Az EnerGentle kezelés nem azért dolgozik a hegekkel, hogy mechanikusan „szétszedje” vagy „feltörje” őket. Sokan meglepődnek, amikor meglátják, milyen finoman dolgozunk a hegekkel.

Hiszen a legtöbb ember fejében a hegkezelés valami erőteljes, mechanikus folyamatként él: nyújtani, lazítani, mobilizálni, fellazítani a letapadásokat. És valóban léteznek olyan megközelítések, amelyek elsősorban a hegszövet mechanikai tulajdonságaira próbálnak hatni.

Mi azonban más szemszögből tekintünk a hegre.

Nem azért érintjük meg, hogy erővel megváltoztassuk a szövetet. Nem azért, hogy „szétszedjük” azt, amit a szervezet a gyógyulás során létrehozott.

Hanem azért, mert a heg számunkra nem csupán egy szöveti elváltozás. Egy olyan terület, ahol a kötőszövet, az idegrendszer és a test alkalmazkodási folyamatai találkoznak.

Ezért a figyelmünk nem elsősorban a hegszövetre irányul, hanem arra, hogyan érzékeli és hogyan szabályozza azt a test.

A valódi változás ugyanis nem feltétlenül a szövetben kezdődik, hanem abban, ahogyan az idegrendszer kapcsolatban áll vele.

A heg nemcsak szövet. Idegvégződések, receptorok és folyamatos érzékelő rendszerek működnek benne, a fascia pedig egy élő kommunikációs hálózat.

Amikor finom érintéssel kapcsolódunk ehhez a rendszerhez, az idegrendszer új információt kap arról a területről. Újraszabályozhatja az ott kialakult feszülési mintázatokat, megváltozhat az izmok tónusa, a szövetek közötti húzás és végső soron a test válasza is.

Nem azért, mert a heget „szétszedtük”.

Hanem azért, mert a test másképp kezdte használni azt a területet.

Ezért fordul elő, hogy egy régi műtéti heg kezelése után valaki könnyebbnek érzi a légzését, szabadabban mozog a dereka, kevésbé húz a hasa.

Vagy egyszerűen csak azt mondja:

„Olyan, mintha több hely lenne bennem.”

A hegek nem hibák. A túlélés és a gyógyulás nyomai.

De attól, hogy egy seb begyógyult, a története még nem feltétlenül ért véget. A tested sokszor évekkel később is mesél arról, min ment keresztül.

És néha elég egy figyelmes érintés ahhoz, hogy meghalljuk ezt a történetet.

Kategóriák
Manuálisterápia
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.